Mindig is nagy szerelmese voltam az észak-amerikai síksági őslakosok kultúrájának. Ez nálunk családi hagyomány. A nyári és téli bakonyi táborokon túl ez odáig fajult, hogy kerestem a kapcsolatot hasonlóan elvakult, külföldi csoportokkal, csúnya, degradáló szóval élve “indián hobbistákkal”. A finnek, csehek és németek után aztán sikerült kapcsolatba kerülnöm az egyértelműen a hagyományőrzők elitjéhez tartozó amerikai Michael Bad Handdel. A Facebooknak köszönhetően az ismeretségünk az évek teltével barátsággá nemesült és az egyik beszélgetésünk alkalmával meginvitált magához, pontosabban a Little Bighorn-folyó mellett álló sátortáborába. Ennek a meghívásnak Jelinek Gábor barátommal egyetemben 2017-ben tettünk eleget, és mit ne mondjak, hatalmas élmény volt tradícionális ruhákat viselő varjú indiánok körében időt tölteni ott, ahol az a sájen-lakota tábor állt, amelyet Custer tábornok oly óvatlanul megtámadott, a vesztébe rohanva az összes katonájával.
A kötelékünket ez még jobban megerősítette, és amikor 2019-ben megjelent Bad Hand könyvének első kiadása, mindjárt tudtam, hogy ezt egyszer lefordítom és kiadom Magyarországon. Mire ez megvalósulhatott a Konkrét Könyvek Kiadónak köszönhetően, Amerikában már kijött a könyv felturbózott második kiadása, így mi már ebből dolgozhattunk. Azért beszélek többesszámban, mert többen is a segítségemre voltak a magyar verzió életre keltésében. Egyes fejezeteket nálam szakavatottabbakra bíztam, lásd a sájen törzsről szóló fejezetet dr. Nagy Imrére, a varjú-hidatsza-mandan fejezetet Temesi Sándorra, a feketelábú népet bemutató fejezetet Herner Dánielre, a sziú nemzetről egy gyors képet festő fejezetet Borsos Mátéra, a lányokról és asszonyokról szóló terjedelmes részt pedig Ölveczky Sárára és Ölveczky Annára. Így is maradt nekem 15 fejezet, ami nem kis kihívásnak bizonyult. Segítségemre volt még ebben a vállalkozásban Horváth János, Viktorin Krisztián és Fábián István is, akik pár szakmai kérdésben irányt tudtak mutatni, nem beszélve a szigorú szerkesztőmről, Számel Juditról és a tördelőnkről, Németh Balázsról, akik nélkül ez a könyv nem valósulhatott volna meg.
Rátérve a lényegre, teljes nyugalommal kijelenthetjük, hogy egy különleges, hiánypótló műről beszélünk. Jelentek már meg nagy formátúmú, színes képekkel teli indián tematikájú könyvek és természetesen ez is ilyen, de az igazi értéke egészen másban rejlik. Bizonyos szempontból nem a nulláról indulunk, a szerző feltételez némi alapszintű tudást az észak-amerikai síksági indiánok kultúrájának a tekintetében, ami szükséges ahhoz, hogy egy-egy pontot alaposabban ki tudjon vesézni. Ugyanakkor Bad Hand nem fél felvenni a kesztyűt a Karl May vagy James Fenimore Cooper által bebetonozott indián romantika félrevezető, hamis képével. Kifejezetten hangsúlyt fektet arra, hogy eloszlassa a városi legendákat az indiánokról, és megértesse az olvasóval, hogy a 19. század indiánjai ugyanolyan emberek voltak, mint mi: valóban voltak közöttük nemeslelkűek is, de kegyetlen szadistákra is volt példa, mint ahogy minden nemzet körében. Meg kell érteni, hogy akár negatív, akár pozitív módon általánosítunk egy népet, az hosszú távon káros prekoncepciókhoz vezet. Bad Hand minden ilyesmit lesöpör az asztalról és inkább a tényekre, elsőkézből származó beszámolókra támaszkodik.
Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akit TÉNYLEG érdekel, hogy milyen lehetett a 19. században az észak-amerikai síksági indiánok VALÓS élete. Aki így áll neki az olvasásnak, az számos kincsre lel majd ezen a 280 színes oldalon. A KÖNYVBEMUTATÓRA NOVEMBER 16-ÁN KERÜL SOR AZ ÍRÓK BOLTJÁBAN 17 ÓRAKOR.
A könyv pedig már előrendelhető itt bevezető áron.